kákabélű
kákabélű melléknév (bizalmas, tréfás)
Gyönge gyomrú, kényes, beteges <személy, főként férfi>. Nem a mai kákabélű ivadéknak valók azok [= a drága étekfogások]. (Jókai Mór) || a. Finnyás, ételekben válogatós; kis étkű. Ha … olyan kákabélűek az urak, … foghatok ám én halat is, ha szeretik. (Mikszáth Kálmán)
kákabélűség.
