kakukkol
kakukkol ige -t, -jon (hangutánzó)
tárgyatlan (-t ragos számhatározóval is) <Kakukk> egymás után két jellegzetes, egy magasabb és egy mélyebb hangot ad, s ezt többször megismétli. Milyen sokáig kakukkol a kakukk! Hányat kakukkolt? || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kakukkos óra időpontot> ehhez hasonló hangon jelez. Az óra már kakukkolt. Most kakukkolta a nyolcat. Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk, Kakukkos óra éjfelet kakukkol. (Juhász Gyula) Fönt a falon kiugrott a kis kakuk az órából és tizet kakukkolt. (Gelléri Andor Endre)
kakukkolás; kakukkoló.
