kalamitás
kalamitás főnév -t, -ok, -a (régies, választékos)
Zavaró, bosszantó, kellemetlen v. szégyenletes eset; kellemetlenség, galiba. Egy kis kalamitás érte. Kalamitásokba keveredett. || a. Baleset, szerencsétlenség. Ilyen kalamitás történt vele, kificamodott a lába.
