kantus
kantus főnév -t, -ok, -a (tájszó, régies)
1. <Gyermekek, néha nők viseleteként:> egybeszabott, ingszerű, ujjas felsőruha. Gyöngyöm, gyerekem, gyere, … légy az enyém! Kantust aranyost ad anyám tereád. (Arany János–Goethe-fordítás) A ruha abban az időben még nem volt részekre osztva, úgy hívták, hogy kantus, és egybe volt szabva. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, tájszó, régies) <Férfiviseletként:> kaftánszerű bő kabát, köpeny. [Istók] Felöltözik hát bő kantusba szépen, | … s tesz nagy fehér szakállat. (Arany János)
