kapa
kapa főnév kapát, kapája
1. A talaj lazítására, megforgatására, porhanyóssá tételére, gyomirtásra haszn. gazdasági kézi eszköz, mely nyélből s ennek végére derék- v. hegyesszögben erősített éles szélű v. többnyire kihegyesedő vaslemezből áll. Kerti, kétágú, rövid nyelű kapa. Vállára veszi a kapát. Kapával halomba húzta a homokot. Ásót, kapát a kezébe, Ássa meg a sírját véle! (Petőfi Sándor) Pendül a kapa most, letevé a gazda. (Arany János) || a. Ennek a nyélre erősített, vaslemezből álló része. Tisztítja a kapát. Kicsorbult a kapa. Nyelet csinál a kapába. Egész nap gépies egyformasággal fáradhatatlanul … vágja a földbe a kapát. (Nagy Lajos)
2. (ritka, költői) <Földből> akkora terület, amekkorába a kapát egyszer bele lehet vágni. Mondd, mit érlel annak a sorsa, | akinek nem jut kapanyél … S nincs szabad föld egy kapa se. (József Attila) || a. jelzői használat(ban) <Földből> annyi, amennyit kapával egyszerre meg lehet mozdítani, fel lehet emelni; egy kapavágásnyi. Egy kapa föld. || b. jelzői használat(ban) (népies) <Gazdasági területből> annyi, amennyit egy ember egy nap alatt megkapálhat. Egy tehén, fiastul, meg egy kapa szőlő, Ennyi gazdaság volt. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. kapacsákány; kapaeke; kapakovács; 2. ásókapa; ásó-kapa; csákánykapa; irtókapa; kézikapa; lókapa; nyitókapa; tolókapa.
