kaparász
kaparász ige -tam, -ott, ..ásszon, (kül. tárgyatlan-ul) kaparászik
1. tárgyatlan <Állat, ritk. ember> apró, nem erős mozdulatokkal, hosszasan kapar(gat) vhol. A csibék a homokban kaparásznak. A kutya az ajtón kaparászik. A guberálók kaparásznak a szemétben, csontot, rongyot, széndarabokat keresnek. A … szénamorzsákon vígan kaparásznak a vendéglősné tyúkjai. (Mikszáth Kálmán) A trágyadomb … szélén tyúkok kaparásznak. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Vmely tárgyat, testrészt> ilyen mozdulatokkal érintve dörzsöl. A fejét kaparássza. A kutya az ajtót kaparássza.
2. tárgyatlan v. tárgyas (ritka) <Kezével, körmével> babrál, kotorász vmit v. vhol. [Ijedtében] a kardja markolatát kaparászta. (Jókai Mór) Lassan kaparászott kezével a paplanon. Szeretett volna mondani valamit. (Karinthy Frigyes)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, népies) Vmibe, vhová nyúlkálva, kapar(gál)va keres(gél), kutat(gat), kotorász. Zsebében kaparász(ik). A ládában, tarisznyában, zsákban kaparász(ik). Az ágy alatt kaparász(ik) elgurult forintja után. Be van az én szűröm ujja kötve, Kedves babám, ne kaparássz benne! (népköltés) Szálanként kellett az egész szép kis fejét végig-végig szántani … s kaparászni a tetvek után. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: belekaparász; elkaparász; előkaparász; felkaparász; kikaparász; lekaparász; összekaparász; széjjelkaparász; szétkaparász.
kaparászás; kaparászgat; kaparászó.
