kapkod
kapkod ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan Kezével ismételten, gyorsan kap (VI. 2), nyúl vhová, vmihez v. vmi után, hogy megragadja. Vmi felé, vmi után kapkod; fűhöz-fához kapkod. A kisgyerek folyton a gyűrű felé kapkodott. Szóláshasonlat(ok): kapkod, mint Bernát a ® mennykőhöz v. a mennykő után. Szép gyerek mind a kettő, a kisebbik mindig mosolyog, s kapkod bajszom után. (Eötvös József) Szegény bohó, Árny után kapkodsz. (Vajda János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Kapkod vkin, vmin v. vki, vmi után: mohón vágyik rá, megszerzésére törekszik, ill. mohón elfogadja. A fiú nem imádságon kapkod. (Arany János)
3. tárgyas <Több egynemű, rendsz. mozgó dolgot> kezével v. más testrészével többször utána kapva megragad. A kutya a legyeket kapkodja. Feldobott egy marék diót, csak úgy kapkodták a gyerekek. || a. tárgyas Egymás kezéből kapkodnak vmit, vkit: kevés v. egyetlen példányban meglevő vmit v. egy személyt több személy sorban, egymástól egy időre megszerezni, megkapni törekszik. A bálban egymás kezéből kapkodták a táncosok a lányt. Egymás kezéből kapkodják a tárcát. (Jókai Mór) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit kapkodnak: vmihez (főleg áruhoz) nagy mohósággal igyekeznek hozzájutni. Kapkodják az almát a piacon. Kapkodják az újonnan megjelent regényt. Kapkodva vették meg jó áron a mi tyúkjainkat a rimaszombati piacon. (Gárdonyi Géza) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Egymás szájából kapkodják a szót: folyton egymás szavába vágnak.
4. tárgyas <Több tárgyat> sietve egymás után összeszed, fölszed v. összeszedni igyekszik. Nem győzte kétségbeesve kapkodni a holmijait. (Móricz Zsigmond) || a. Kapkodja az ételt: mohón v. nagyon sietve eszik.
5. tárgyas (ritka) <Vmely anyagot, tárgyat> több részletben v. több helyen megragadva ismételten magához v. magával ránt. Kapkodja a levegőt: többször egymás után hirtelen v. nehezen levegőt szív a tüdejébe. Izgatottan fogta össze ruháját, melyet a szél kapkodott. (Babits Mihály) || a. tárgyatlan Levegő után v. levegőért kapkod: fulladozik, lélegzete elakadozik. A rángatódzó száj fuldokolva, többször levegőért kapkodott. (Kosztolányi Dezső)
6. Kapkodja: <fejét, kezét, lábát> ismételten hirtelen elrántja, gyak. fájdalmában, v. hogy kikerüljön vmit. Kapkodja a lábát: (átvitt értelemben is) szedi a lábát, siet. Kapkodja a fejét a pofonok elől. Tovább futott, lábait kapkodva, szökdécselve, ahogy pesti futóbajnokoktól látta. (Kosztolányi Dezső) A kocsi futott, … a lovak vígan kapkodták a lábukat. (Móricz Zsigmond)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben) Rendszertelenül, hebehurgyán cselekszik, tesz egymás után több dolgot; ide-oda kap (VI. 3). Az utolsó percben fejvesztetten kapkodnak. Nem végez alapos munkát, csak kapkod. Kapkodva, sajátságosan szomorú lázzal csomagoltak, mint akiknek messzi utat kell megtenniök. (Kuncz Aladár) Kapkodva öltözködött, hogy el ne késsék a bankból. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: bekapkod; belekapkod; elkapkod; felkapkod; kikapkod; lekapkod; odakapkod; összekapkod; szétkapkod.
Szóösszetétel(ek): kipked-kapkod.
kapkodó.
