káposztalé
káposztalé főnév
1. A hordóban savanyított káposzta savanyú leve. A nagy melegben jól esik egy pohár hideg káposztalé. Nekiállt a becsirizelt gobelinoknak …, káposztalével letisztogatta róluk a maszatot. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Az ebből készült leves.
2. (tréfás, gúnyos) Gyenge, savanyú bor; kocsisbor, lőre. Ettől a káposztalétől legyen jó kedvünk?
Szólás(ok): (gúnyos) káposztalé folyik az ereiben: a) gyáva; b) közömbös, érzéketlen, kül. sértésekkel szemben; (gúnyos) káposztalé van a fejében: buta, ostoba <ember>.
káposztalés v. káposztaleves. melléknév
