káprázik
káprázik tárgyatlan ige (-tam), -ott, -zék (-zon)
1. (csak 3. sz-ban) Káprázik a szeme: a) <igen erős fény hatására> látási zavarai vannak: különféle alakú fény- és színfoltok vibrálnak, táncolnak, cikáznak a szeme előtt. A rózsaszin fénytől kápráztak szemei. (Petőfi Sándor) Még napokig káprázott a szeme, csöngött a füle. (Kosztolányi Dezső) b) (átvitt értelemben) káprázata (2) van; érzékcsalódás játszik vele, képzelődik. Nem káprázik a szemem?
2. (ritka) Vmi káprázik vki előtt: káprázatként, villódzó, vibráló képként lát, ill. vél látni vmit. Néma komoly csend volt körülötte s homálya ködében Rémületes sanyarú képek kápráztak ijesztőn. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: belekáprázik; elkáprázik.
káprázás; káprázó.
