kápsál
kápsál tárgyatlan ige -t, -jon (népies, régies)
<Diák, kolduló szerzetes> természetbeni adományokat gyűjt az iskolai köztartás, ill. a rendház számára. Kápsálni volt a diák. (Jókai Mór) Napok óta beszéltek róla a folyosón, a coetus előtt, hogy az idén milyen későn kápsálnak. (Móricz Zsigmond)
kápsálás; kápsáló; kápsált.
