kapubéllet
kapubéllet [e] főnév -et, -je [ë, e] (építészet)
<Főleg román v. gót stílusú épületekben> a vastag falba nyitott, kifelé rendsz. szélesedő kapubejárat bélelése, falfelülete; leginkább egymáshoz illesztett s a falba mélyített oszlopok és ívek díszítik.
kapubélletes.
