karóz
karóz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. Karóz vmit: karót ver vmely növény mellé, támasztékul v. hogy felfuttassa rá. Babot, paradicsomot, szőlőt karóz. A fiatal fát karózni kell. Itt … nem karózzák a szőllőt, mint nálunk, azért is az ágak mind le vannak hajolva. (Mikes Kelemen)
2. (ritka) <Vmely földterületet> védelmül v. elhatárolásul karókkal vesz körül. Virágágyat karóz. Karózza a hegyoldalt. || a. (bányászat) <Laza, omlós kőzetben kivájás és ácsolás előtt a kivájandó részt> folyamatosan karókkal veszi körül.
Szóösszetétel(ek): felkaróz; kikaróz; körülkaróz; megkaróz.
karózás; karózó; karózott.
