kárpitos
kárpitos főnév -t, -ok, -a
1. Bútorok, ajtók párnázásával, bevonásával, ágybetétek készítésével foglalkozó, falaknak, padlónak szőnyeggel v. tapétával való bevonását végző iparos. Már a kárpitosok dolgoznak az épület berendezésén. Mélán ült … az idegen környezetben, nézte a csodálatos, valóban kárpitos lakásába illő függönyt. (Babits Mihály)
2. jelzői használat(ban) Ilyen foglalkozású <személy>. Volt egy kárpitos barátja.
Szóösszetétel(ek): kárpitosáru; kárpitosbútor; kárpitoskellék; kárpitosmester; kárpitosmesterség; kárpitosmunkás; kárpitosműhely; kárpitossegéd; kárpitosszeg.
kárpitosság.
