karzat
karzat főnév -ot, -a
<Hangverseny-, bál- és előadóteremben, templomban> emeleti rész, amely erkélyszerűen kiugrik, és amelyet karfa, párkány szegélyez. Felment a karzatra. A karzatról hallgatta végig az előadást. Követeink ülnek már a [debreceni] nagy templomban, … Oly telidestele vannak a karzatok, Hogy majd leszakadnak a szent boltozatok. (Sárosy Gyula) || a. (film, színház) A nézőtér legfelső emelete, ahol a helyárak a legolcsóbbak. A karzatra vált jegyet. Fölemelkedtek a páholyokban, a zenekari és földszinti székeken, karzatokon, mindenki tapsolt és éljenzett. (Ambrus Zoltán) || b. (kissé rosszalló) Ennek közönsége. Csak a karzat tapsolt. A karzatnak játszik. A karzat veszett röhejben tört ki. (Jókai Mór) || c. (bizalmas) Karzatra szóló jegy. Ma estére két karzatot váltott.
Szóösszetétel(ek): karzatjegy; karzatülés.
karzati; karzatos.
