kása
kása főnév kását, kásája
1. Durvára őrölt gabonaféléből v. kukoricából (régen magvakból, bogyókból, gyümölcsökből is) pépszerűvé főzött v. pörkölt eledel. Kását eszik, főz. Szóláshasonlat(ok): kerülgeti, mint ® macska a forró kását. || a. Kül. főtt kölesből, rizsből készült ilyen étel. ® Fordított kása; ® kitoló kása; ® ludas kása; megkapja v. megfőzik neki a ® kitoló kását. Noha betegek voltunk, mindnyájan neki láttunk … a lekváros kásának. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Az ehhez használt anyag, kül. köles, nyers állapotban. A hurkához kását használnak. Az időt mi hoztuk | magunkkal, | hoztuk … a kásával, mely megdohosodott, amig a | munkás megfőzhette. (József Attila)
3. (ritka) Folyékony anyag megszilárdulásakor keletkezett apró szemcsés, kásás anyag. Csupa kása lett a méz. A lakk főzésekor gyakran kása képződik.
4. (tájszó) A lába kásája: lábikrája. A kuvasz … beleharap kutyamódra lába kásájába. (Jókai Mór)
Szólás(ok): kása van a szájában: úgy beszél, mintha valami volna a szájában, ezért nehezen érthető, amit mond; fújja a kását: (álmában) hangosan szuszog, horkol; (népies, régies) kását kér a csizmája (cipője): tátongó lyuk van a csizmáján (cipőjén); ld. még száj.
Szóösszetétel(ek): 1. kásaföld; kásagyöngy; kásamalom; kásaszem; 2. árpakása; cokikása; darakása; hajdinakása; harmatkása; köleskása; kukoricakása; rizskása; tejbekása; tejeskása; zabkása.
