kasza
kasza főnév kaszát, kaszája
Hosszú fanyélből s ennek végére merőlegesen ráerősített kb. egy méter hosszú, enyhe ívben hajló éles, hegyes pengéből álló gazdasági kézieszköz fű, gabona, szálas növény levágására. ® Suhan a kasza; elbírja a kaszát: (átvitt értelemben is) már elég erős az aratásra. Vállán viszi a kaszát. Így áll a sokaság, s dől mint a rét füve, mellyet Görbe kaszájával metsz a tér puszta lakója. (Vörösmarty Mihály) Csécsén ebben az időben még istentelen lustaságnak tartották, hogy kaszával arasson valaki. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek pengéje. Kaszát ® élesít; kaszát ® kalapál; megfeni a kaszát; (régies) kiegyenesíti a kaszát: a nyélre egyenesen ráerősítve kezdetleges szúró, ill. vágó fegyvert csinál belőle; a kaszát felveri a nyélre. Szóláshasonlat(ok): éles, mint a kasza: nagyon éles. Jó lesz tán szóbaállni | Kaszás népemmel, mert a Nyár heves | … s a kasza egyenes. (Ady Endre) Rongy ceruzámat inkább leteszem | s köszörülöm a kasza élit. (József Attila) || b. (átvitt értelemben) A halál kaszája: a halál pusztítása, megsemmisítő, pusztító ereje, hatalma. Háborúban arat a halál kaszája. Megérintette a halál kaszája.
Szólás(ok): ld. rét.
Szóösszetétel(ek): farkaskasza.
