katlan
katlan főnév -t, -ok, -ja
1. (népies) Földbe vájt, elöl nyitott gödör, ill. három oldalán vályog- v. téglafallal körülzárt üreg, amelyben tüzet raknak, s amely fölé helyezik az üstöt. A katlan beomlott. A katlanban ég a tűz. A leányka vevé az üstöt, s a partba vágott katlan fölé helyezé. (Vörösmarty Mihály) || a. <Konyhában, mosókonyhában> üstben való főzéshez épített tűzhely. Lobog a láng, bőg a katlan, Száll a szikra, fojt a füst, Fő a fürdő, forr az üst. (Arany János) A legények tüzet raktak a kemence mellett épített katlan alá, vizet hoztak az üstbe. (Móricz Zsigmond) || b. Vasból való, hordozható üstház. || c. Ez a tűzhely v. ilyen üstház az üsttel együtt. [A katonák] vonuljanak valami térségre, és főzzenek gulyáshúst a katlanokban. (Mikszáth Kálmán)
2. (földrajz) Tűzhányó krátere.
3. (földrajz) Magas, meredek hegyekkel körülvett kerekded, mély terület; hegykatlan, völgykatlan.
4. (katonaság) <Háborúban> a támadó sereg által teljesen körülzárt, bekerített terület, amelyen az ellenség nagyszámú katonája zsúfolódik össze. A katlanba zárt ellenséget felmorzsolták.
5. (vadászat) A föld alatti rókalyuk kiszélesedő része, ahol a róka kölykezik.
Szóösszetétel(ek): 1. katlanfűtő; katlanlyuk; 2. hegykatlan; völgykatlan.
katlanos.
