kedélytelen
kedélytelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Kedélyesség nélküli fanyar, barátságtalan <személy, dolog>. Kedélytelen hivatalnok, vén ember; kedélytelen este. Nem értem, miért olyan kedélytelen mindig. [A nő] vonásai hidegek, kedélytelenek. (Jókai Mór) A szegény emberek kedélytelen atyafisága fűzte őket egybe, kiknek a vérségi kapcsolat vajmi keveset jelent, mert nincsenek kedves, közös emlékeik. (Kosztolányi Dezső)
kedélytelenség.
