kegyelt
kegyelt [ë-e v. e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, választékos) Olyan <személy v. közösség>, akit v. amelyet vki vmi kegyel, kegyben tart, megkülönböztetett szeretettel pártol. Vkinek kegyelt embere; kegyelt személy vkinél, vki előtt. 1208 óta három kegyelt testvér volt az udvarnál. (Arany János) A legkegyeltebb ezredek lázadtak fel ellene. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. birtokos személyraggal) (választékos) Kegyelt személy. A szerencse kegyeltje; a szultán kegyeltje. Tavaly egész Róma kegyeltje, tribúnja: Most a hegyek, erdők vadonait bujja. (Arany János) Mindig kegyeltje voltam a sorsnak. (Móra Ferenc)
kegyeltség.
