kegyesség
kegyesség [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A kegyes (I. 4–5) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vallásos buzgóság. Arany pénz helyett van szeme ragyogványa, A szelid kegyesség, a nyájas tekintet. (Arany János) || a. Vkinek kegyes (I. 1, 4) volta. A fejedelem kegyessége; az öreg nénike kegyessége.
2. Kegyes (I. 2, 5) cselekedet, magatartás, beszéd. Kegyességet gyakorolt. Köszönjük kegyességét.
kegyességi.
