kegyetlenség
kegyetlenség [ë-e-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A kegyetlen (1, 3) melléknévvel kifejezett emberi – lelki, jellembeli – v. állati tulajdonság; mást gyötrő, kínzó vadság, irgalmatlanság. Borzasztó, elrettentő, rettenetes, szörnyű, vad, visszataszító kegyetlenség. Vérében van a kegyetlenség. Micsoda kegyetlenség van benne! || a. Vkinek, vminek kegyetlen (1–2) volta, természete. A gyilkos, a hódítók, a hóhérok, a zsarnok kegyetlensége; arckifejezésének, nézésének, tekintetének kegyetlensége.
2. Kegyetlen (2) magatartás, cselekedet, beszéd. (Vad)állati, embertelen kegyetlenség; a haláltáborok hóhérainak kegyetlensége. Kegyetlenségeket hajtott végre. Meglakolt kegyetlenségéért. Ismerte alávalóságát, tudta, hogy minden kegyetlenség, mely Viola cinkosai által elkövettetett, ez embernek műve. (Eötvös József) Nem vagyok ember, ha az ő állati kegyetlenségüket immár derűvel és felülről tudom látni. (Móricz Zsigmond)
