kékül
kékül tárgyatlan ige -t, -jön
1. Fokozatosan, egyre inkább kék színűvé válik, ill. kezd válni. Már kékül a keze, a szája. Kékül a kökény. Zsendült a szilva, kékült, gömbölyödött. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Kék színben játszik, kék színűnek látszik; kéklik. Hallom indulóját költöző madárnak A végtelen űrből, mely fölöttem kékül. (Arany János)
Igekötős igék: elkékül; megkékül.
kékülés; kékülő; kékült.
