keleti
keleti [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. Keleten [1] levő, fekvő, található, keletre eső <dolog>. A keleti határok, nyelvjárás, övezet; a ország keleti vidékei; a tenger keleti partja. Sohse hull le a vörös csillag: | Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl [= dölyfösen ragyog] a keleti égen. (Ady Endre) A keleti égbolt … olyan, mint a belülről világított tejüveg. (Nagy Lajos) || a. (történettudomány) Keleti kérdés: a török birodalom felbomlásából s a balkáni népek felszabadulásából keletkezett politikai k. || b. Kelet (1) felé néző, mutató, haladó <dolog>. Keleti irány; az épület keleti homlokzata; a város keleti fala.
2. Kelet [1] felől jövő <dolog>. Keleti légáramlás, szél, támadás.
3. (földrajz) A földrajzi hosszúság számozásának kiinduló pontjául vett, tekintett délkörtől keletre eső <dolog>. A keleti félteke ¬; a keleti hosszúság 24. fokán.
4. Keleten [2] (2), kül. Ázsiában szokásos, onnan származó; ott élő. Keleti népek, nyelvek; keleti szarkaláb ¬; keleti szőnyeg. A gyerekek apró tündöklő kövecskéket találtak, amikről egyszerre elterjedt a hír, hogy keleti gyöngyök. (Mikszáth Kálmán) A színpadon … meztelen keleti táncosnő jelent meg. (Babits Mihály) || a. A keletre (2) jellemző, köztudatban ahhoz fűződő <magatartás, állapot>. Keleti kényelem, pompa.
5. (vallásügy) Keleti v. görög keleti egyház: <a XI. században> a római katolikus egyházból kiszakadt, a pápa főhatalmát el nem ismerő, különleges szertartású, de hittételeiben a római katolikus egyházzal sokban egyező keresztény e. Ukraniában az orthodox keleti egyház kebelébe léptem. (Jókai Mór) || a. Görög keleti: ehhez az egyházhoz tartozó, ezzel kapcs. <személy, dolog>. Görög keleti pap, szülők, templom, teológia. A görög-keleti vallásban | nyugalmat nem lelt, csak papot. (József Attila)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. Keleti személy. Keletiek és nyugatiak találkozása.
2. (vallásügy) Görög keleti: görög keleti vallású személy. A görög keletiek nem ismerik el a pápát.
Szóösszetétel(ek): távol-keleti.
