keletkezik
keletkezik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -zék (-zen) [ë] (rendsz. 3. személyben)
1. Vmilyen alakot öltve (vmiből) fokozatosan létrejön, kialakul. Hogyan keletkezett a Föld? A fajok egymásból keletkeztek. Mikor a görög tragédia keletkezett, nem volt még elmélet. (Péterfy Jenő)
2. <Fizikai jelenség, esemény, bizonyos emberi tevékenység> hirtelen támad, létrejön. Szél keletkezik. Tűz keletkezett. Nagy vihar keletkezett. A szerencsétlenség abból keletkezett, hogy … Ebből heves viták keletkeztek. Jancsi … Szivében hatalmas tusa keletkezett. (Petőfi Sándor) Időközben … rettenetes égiháború keletkezett. (Mikszáth Kálmán) A házban … nagy lárma, csörömpölés keletkezett. (Krúdy Gyula)
keletkezett; keletkező.
