kelevény
kelevény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Nagyobb, rendsz. csoportos kelés (2). Kék, mérges, vörös kelevény; a kelevény felfakad, kifakad, lelohad. Esmértessétek [= ismertessétek] meg a beteggel kelevényét és kívántassátok meg véle az egészséget! (Kármán József) Hónuk alatt támad rút kelevény kéke. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Káros, pusztító hatású v. fájdalmas, szégyenletes társadalmi jelenség, tünet, baj. Kelevény a nemzet testén. Úgy adta az Élet: | Támadtak a magyar sebeknél Mindig tüzesebb kelevények. (Ady Endre)
kelevényes.
