kendő
kendő [e] -t, -je [e]
Vminek befedésére, összefogására v. díszül haszn., négy- v. háromszögű kelme(darab), horgolt v. szőtt anyag, kül. vászon; széle rendsz. be van szegve v. rojtos. ® Háromszögű kendő. A tojást bekötötte egy kendőbe, és úgy vitte a piacra. Vizes kendővel kötötte be a lábát. Kendővel takarta le a kenyeret. Letelepszenek, lekerül a kosárról a tiszta kendő, a leveses fazékról a fedő. (Nagy Lajos) || a. Fejkendő. Kendőt köt a fejére; menyecskésen köti meg a kendőjét; kendőt ad ajándékba vkinek. Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik … Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordit gondot. (Arany János) Eszter néném a fekete kendőjének a csücskét, ahogy illik, könnytelen szeméhez emeli. (Móricz Zsigmond) || b. Vállkendő v. nagykendő. Kendőt kerít a nyakába. Vállára terítette kendőjét. Az öregasszony … mindig rojtos, fekete kendőben jár. Elöl keresztbe hajtott, hátul csomóba kötött kendőben: hátul lelóg a rojtja. (Gárdonyi Géza) Dereka berlini kendővel volt átkötve. (Kosztolányi Dezső) || c. Orrfúvásra rendsz. nem használt, többnyire díszesebb zsebkendő. Csipkés kendő van a szivarzsebében. Falun a sétáló lányok kezükben tartották kendőjüket. Szemét egy kendővel ugyancsak nyomkodta. (Arany János) || d. (népies, régies) Törülköző, törlőruha v. hasonló, de néha csak dísznek használt kelme(darab). Az edényt, a tányért gyorsan megtörölte egy kendővel. || e. (ritka, népies) Jegykendő. Kendőt ® vált vkivel.
Szóösszetétel(ek): 1. kendőgyűrű; kendőlobogtatás; kendőszegés; kendőváltás; kendővég; 2. ágyékkendő; asztalkendő; csipkekendő; fejkendő; hárászkendő; jegykendő; kiskendő; mellkendő; nagykendő; nyakkendő; selyemkendő; tálcakendő; vállkendő; zsebkendő.
kendőcske.
