kényelmes
kényelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <lakóhely, bútor>, amely kényelmet ad, biztosít. Kényelmes fekvőhely, karosszék, lakás. Felötlött az a gondolat: hátha a kényelmetlen szálló helyett kényelmes tanyát … fedezhetnék fel. (Eötvös Károly) [A mulatságot] kihevertem … a jó, kényelmes párnák közt. (Kaffka Margit) [A papné] megült a kényelmes alacsony fotelben. (Móricz Zsigmond) || a. Eléggé tág, bő <ruhadarab>. Kényelmes kabát, lábbeli.
2. Olyan <testhelyzet>, amelyben a testnek zavartalan nyugalma, pihenése biztosítva van. Kényelmes fekvés; kényelmesen ül.
3. Kényelmet szerető, kimért mozgású, lassan dolgozó <személy>. Világéletében kényelmes ember volt.
4. Lassú, nem siettetett <cselekvés>. Kényelmes séta; kényelmesen ballag. Nem kell sietnünk, kényelmesen elérjük a vonatot. || a. Kevés fáradsággal, kevés kényelmetlenséggel járó. Kényelmes élet, munka; kényelmesen él. Dikaiopolis birtokos, falun lakik, természettől a nyugalom s a kényelmes élet embere, alighanem egy kissé potrohos. (Péterfy Jenő) Egy-egy kényelmesebb szerelmi kalandtól éppen úgy nem riadt vissza, mint régen. (Ady Endre)
5. (ritka) Olyan <eszköz>, amellyel könnyű bánni. Kényelmes ez a szerszám. || a. Kellemes, könnyed <használati mód, kezelés>. Ennek a fűrésznek kényelmes a fogása.
6. Olyan <szellemi tevékenység, állásfoglalás>, amely nem okoz gondot, bajt, hátrányt, amelynek érdekében nem kell nagyobb erőfeszítést tenni. Kényelmes álláspont, megoldás.
kényelmesség.
