kenyérpusztító
kenyérpusztító főnév -t, -ja
1. (régies, rosszalló) Ingyenélő, nem dolgozó személy. Az őrtornyot nem … őrzi senki. Arra Gáspár úr nem tart kenyérpusztítót. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben, rosszalló) Hivalkodásból tartott, felesleges szolga. [A hercegnő] legkevesebb száz kenyérpusztítót hoz magával! (Jókai Mór)
2. (bizalmas, tréfás) Gyermek. Sok kenyérpusztító üli ott körül az asztalt. Gyere, te kis kenyérpusztító!
