kerekség
kerekség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek kerek (1–2) volta, kerek alakja. Az ábra, a rajz, a tányér kereksége; arcának kereksége.
2. (ritka) Kerek, kör alakú hely, térség, dolog, tárgy. Mi az a kerekség ott? A puszta kellős közepén egy diák állott, s kétségbeesve nézte a messzeséget … Szinte szédül már. Elszédül ebben a sima, lapos kerekségben. (Móricz Zsigmond) || a. A föld kerekségén: az egész világon, szerte a világon. Alig is hiszem, hogy volna a föld kerekségén udvariatlanabb ember, mint én. (Arany János)
3. Vminek kerek (3) alakja; gömbölyűség, gömbalak. Fejének kereksége.
Szóösszetétel(ek): földkerekség.
