kereplő
kereplő [e-e] főnév -t, -je [e]
1. (hangutánzó) Fából készült, csattogó hangot adó eszköz, melynek forgatható fogaskerekéhez hajlékony falap csapódik; madarak elijesztésére haszn. A kereplőt felállították a szőlőben. Szóláshasonlat(ok): úgy jár a szája, mint a kereplő: gyorsan és sokat fecseg. Cseresznyefán seregély-had csődül De megint szétrebben puszta kereplőtül. (Arany János) Borszag lepte el a présházsorokat: kereplők szóltak a hegyeken. (Babits Mihály) || a. Ehhez hasonló szerkezetű játékszer. Kereplőt vettek neki a vásárban. || b. (zene) Ehhez hasonló szerkezetű, nem hangolt hangszer, melyet főleg a keleti egyházi zenében és olykor operettek zenekarában alkalmaznak. || c. (vallásügy) Ehhez hasonló szerkezetű eszköz, amelynek pergetésével a katolikus egyházban nagycsütörtökön és nagypénteken a templomi harangozást helyettesítik.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> a fölöslegesen sokat fecsegő ember szája. Jártatja a kereplőjét. Fogd be már a kereplődet!
kereplős.
