kereset
kereset [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főként egyes számban)
1. Olyan pénzbeli, esetleg természetbeli díjazásoknak az összege, amelyekhez vki bizonyos idő alatt rendsz. több alkalommal végzett munkájával jut. Átlagos, évi, havi kereset. Szépen megél a keresetéből. Keresetéből rendszeresen támogatja a szüleit.
2. Keresettel (1) járó foglalkozás. Kereset után lát. Elvesztette a keresetét. Jó keresethez jutott. Keresetemmel felhagytam, s a fővárosba jöttem. (Csiky Gergely)
3. (jogtudomány) Polgári per megindítása iránti kérelem, beadvány vmely bírósághoz. Kártérítési kereset; tiszti kereset alá ® von vkit; keresetet ad, nyújt be. Keresetének a bíróság helyt adott.
4. (népies, régies) Keresnivaló. Honnan cseppent ide ez a hosszú fickó? Mi keresete volt itt? (Jókai Mór) Menjünk – szólt az öreg –, itt többé nincs semmi keresetünk. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. keresetcsökkenés; keresetindítás; keresetnélküliség; keresetvágy; 2. kenyérkereset; mellékkereset; pénzkereset; válókereset; viszontkereset; visszkereset.
keresetű.
