keresztbe
keresztbe [ë-ë-e] határozószó
1. Úgy, hogy iránya vmely más tárgy, dolog irányát szögben metszi; vminek irányát keresztezve. Keresztbe szel ¬; keresztbe tett zászlórudak; keresztbe fonja ¬ a karját; keresztbe font [2] ¬ karral; keresztbe teszi a mellén a kezét; keresztbe rakja, teszi a lábát: egyik lábát a másik térdén átvetve lógatja; (ritka) keresztbe fordult szemmel: kancsalítva. Odatekintett részegségtől keresztbe fordult szemével. (Mikszáth Kálmán) Visszament szobájába, leült a székre, keresztbe tette lábait. (Kosztolányi Dezső)
2. Vminek hosszirányára ferdén; átlósan. Keresztbe vetette a puskát a hátán. Nyakában nagy tarisznya és puska vannak körösztbe vetve. (Jókai Mór)
3. Vminek a szélessége irányába(n), nem hosszában. Egy csont keresztbe akadt a torkán. Keresztbe tárcsáz, vet.
4. (népies) Keresztben. A … tanár úr … kutyája keresztbe feküdt az auditórium küszöbén. (Mikszáth Kálmán) Négy … asztal volt keresztbe felállítva a falhoz. (Kuncz Aladár)
Szólás(ok): ld. szalma, szalmaszál.
