keresztülér
keresztülér [l-é] ige
1. tárgyatlan <Személy vmely területen> áthaladva annak végére ér. Azóta már keresztülértek az erdőn.
2. tárgyatlan és tárgyas keresztülér vmin v. vmit: a) <tárgy> olyan helyzetű v. kiterjedésű, hogy vminek egyik szélétől, végétől a másik széléig, végéig ér (ér [1] I. 3); A deszka keresztülér az árkon v. keresztüléri az árkot; a szőnyeg keresztülér a szobán v. keresztüléri a szobát; b) (ritka) <hosszanti kiterjedésű tárgy, eszköz> vmi körül két végével összeér; átér vmit. Az öv keresztülér a derekán.
3. tárgyas <Személy> kezével, karjával átér, át tud fogni vmit. (Kezével) keresztüléri a derekát, a nyakát.
keresztülérés; keresztülérő; keresztülért.
