keresztüllő
keresztüllő ige
1. tárgyas Vkit, vmit úgy lő meg, hogy a lövedék keresztülmegy rajta. Keresztüllőtte a kezét. Nem megyek én ahhoz a kis görbe paphoz. – Akkor puskával lőlek keresztül. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan Keresztüllő vmin: úgy lő, hogy a lövedék keresztülhatol (2) vmin. Keresztüllő a páncélon.
2. tárgyatlan (ritka) Vki, vmi fölött vmely terület végéig (v. túlsó széléig) lő. Keresztüllő a mezőn. || a. tárgyatlan <Fegyver> vmely terület felett annak végéig v. túlsó oldaláig hord. Az ágyú keresztüllő a hegyen.
keresztüllőtt; keresztüllövés; keresztüllövő.
