kéretlen
kéretlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül
1. Olyan, amit nem kértek, nem igényeltek. Kéretlen ajánlat, kölcsön, támogatás; kéretlenül védelmére kel vkinek. Jólesett a családnak a kéretlen segítség.
2. (enyhén rosszalló) Olyan <személy>, aki vmilyen minőségben úgy szerepel, hogy arra nem kérték, nem szólították fel. Kéretlen pártfogó, vendég. A délceg hölgy … nyugodtan néz végig kéretlen szószólóján. (Jókai Mór)
II. határozószó (kissé választékos) Kéretlenül. Meglepte a kéretlen nyújtott segítség. A mi urunknak … természete a, hogy kéretlen nem ád. (Mikes Kelemen) Nem mindenkinek van olyan anyja, mint neki, hogy a koronát kéretlen is nyomja a kezébe. (Móricz Zsigmond)
