kérlelő
kérlelő [e] melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév -en [e] v. (régies) -leg [e] Olyan, aki kérlel, v. amely kérlelést fejez ki. Kérlelő arc, hang, pillantás. Kérlelő szüleit meg sem hallgatta. Nem használtak anyja kérlelő szavai sem. Tehát nem jöhetsz velem? – szól kérlelő bánatos hangon Paskó. (Jókai Mór)
II. főnév <Csak ebben a szókapcsolatban:> Kérlelőre fogja a dolgot: kérlelni, könyörögni kezd.
