kertel [1]
kertel [1] [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
<Váratlan kérdésre, ill szorult helyzetben> egyenes válasz, világos nyilatkozat elől kitérve csak kerülgeti a tárgyat; hímez-hámoz, köntörfalaz, mellébeszél. Ne kertelj, mondd meg, miről van szó! [Az ügyvédnek] kertelnie kellett a prókátorkodás szokott útmutatásai szerint. (Vas Gereben) Nincs pénzem – motyogtam. Furcsán nézett rám: – Ne kertelj, apukám. (Babits Mihály)
Igekötős igék: elkertel.
kertelget; kertelő.
