késedelem
késedelem [ë-e-ë v. e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (hivatalos)
Vmely munkának, kötelezettségnek végzésében, elintézésében mutatkozó elmaradás, késés. Késedelem nélkül: a) idejében, pontosan; b) azonnal, mihelyt lehet; késedelemben van; késedelmet okoz; késedelmet ® szenved; nem tűr késedelmet: <dolog> sürgős, azonnali elintézésre vár. Pétör még most sem unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. (Móra Ferenc)
