keserédes
keserédes [e-e-ë; r-é] melléknév és főnév (ritka, költői)
I. melléknév
1. Egyszerre keserű és édes ízérzetet keltő.
2. (átvitt értelemben) Olyan, aki v. ami egyszerre örömet is, bánatot is okoz, szerez. Oh keser-édes lány! gyötrelem a te neved. (Vörösmarty Mihály) A megszokott nyomor bizonyos költői színt vesz magára, keserédes lelki szorongást okoz. (Madách Imre)
II. főnév -t, (-e) (csak egyes számban) Keserű és édes íz keveréke.
