késés
késés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a késik igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vki, vmi késik.
1. Későn, késve való (meg)érkezés. Az ebédről, az előadásról, a hivatalból, az iskolából, a találkáról való késés; az autóbusz, a hajó, a vonat késése; a levél, a válasz késése. Nem tudom mire magyarázni ezt a késést. || a. Az így keletkezett időbeli eltolódás, időköz. Öt perces késés. A gyorsnak 20 perc késése van. Nincs késésünk. A mozdonyvezető pótolta a késést. || b. (ritka) Hosszú ideig való elmaradás, másutt való tartózkodás. Bosszankodott az asszonynak a szomszédban való késése miatt.
2. Az órának a szabályosnál lassúbb járása. Állandó késése miatt elvittem az ébresztőórát az óráshoz. || a. Az órának a pontos időtől való elmaradása, ill. ennek időbeli nagysága. Naponta öt perc az órám késése.
3. Vmely időhöz kötött v. megszokott időpontban esedékes történés, folyamat, munka, kötelezettség későbbi bekövetkezése. A tavasz késése; az aratás késése. A szállítás némi késéssel fog megtörténni.
4. Vmely dolog megtételének halogatása v. vontatott, lassú, nem a kívánt időpontra való elvégzése; vmivel való késedelmeskedés. Az ebéddel, a fizetéssel, a levélírással való késés; a műtéttel való késés veszélye.
késési.
