keskeny
keskeny [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, aminek két széle a hosszához viszonyítva aránylag közel esik egymáshoz. Keskeny csík, papírszelet, sáv, szalag. Túl, a kékes erdő A tájnak sötétebb keskeny karimája. (Arany János) A szigetet keskeny földnyelv kötötte össze a kontinenssel. (Kuncz Aladár) A hegy most elvágta az égből azt a keskeny darabot, ami még ott borongott fölötte. (Karinthy Frigyes)
2. Az átlagosnál, szokottnál v. szükségesnél kisebb szélességű; szűk (1–2). Keskeny ablak, ajtó, bejárat, folyó, folyosó; keskeny margó, nyílás(ú); keskeny sikátor, utca, vonalköz; keskeny vágány: olyan v., amelynek nyomtávolsága 1435 mm-nél kisebb. A vezér is ott akar fahidat csináltatni a Dunán, amely ott igen keskeny. (Mikes Kelemen) Az országúttól keskeny kocsiút fut a tanyáig. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas, gúnyos) Keskeny neki az út v. az utca: részegen dülöngélve megy. || b. (választékos) Kis terjedelmű; szűk. Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban, o honfi! (Vörösmarty Mihály) Csak nézett hol őrá, hol az ásott földre, … S a keskeny gödörnek fekete földére. (Arany János)
3. Az átlagosnál vékonyabb, kevésbé széles <főleg emberi test(rész)>; vékony. Keskeny ajak, derék, csípő, homlok, kéz, váll(ú). Ennek a lónak keskeny a háta. Kifáradt, keskeny ujjam egy lant idegén álmodozva babrál. (Juhász Gyula) Törékeny termetét a tőke | megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen termetű <személy>, vékony, vézna. A keskeny férfiú … jobbra-balra ejté ki kezeiből gyilkos fegyvereit. (Jókai Mór) Egy kis keskeny rendőr be is tekintett, hogy készen állnak. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): keskenylevelű; keskenyöves.
keskenység.
