készakarva
készakarva [sz-a] határozószó
Megfontolt szándékkal és saját akaratából, elhatározásából; akarattal, szándékosan. Készakarva hagyta nyitva az ajtót. Készakarva lökte meg az asztalt. Lebzsel kész-akarva Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János) A világ azt beszélte, hogy az asszonyka készakarva ölte el magát. (Jókai Mór) || a. (régies) Nem kényszerből; önként, készségesen, szívesen. Ők készakarva hódolnak tenéked. (Arany János–Tasso-fordítás)
