készenlét
készenlét [e v. ë] főnév
1. Annak az állapota, aki vmely cselekvésre készen, felszerelve áll. Állandó, harcias készenlét; éberség és készenlét; a tűzoltóság készenléte tűz esetére; a mentők készenléte hívás esetére; készenlétben áll v. van vki. || a. (katonaság) Fegyveres csapat, rendőrség készültsége <lázadás, zendülés v. támadás veszélye esetén>. Harci készenlét; készenlét idején. A forradalmi csapatok készenlétbe léptek. A rohamcsapatok készenlétbe voltak.
2. Annak az állapota, amit megfelelően felszerelve és könnyen hozzáférhető helyen kikészítve tartanak, hogy kellő időben azonnal használni lehessen. Készenlétbe helyez vmit: bevetésre, használatra, indulásra kész állapotba hozza; készenlétben tart; készenlétben van. Fegyver volt nála készenlétben. A tűzoltókocsi állandóan készenlétben van. || a. (átvitt értelemben) Vmi készenlétben van (vkinél): vmit bármikor elő tud venni, fel tud használni, bármikor alkalmazni tud vki. Nem volt több érve készenlétben. Mindig van néhány adoma készenlétben nála. Mindig számtalan témám van készenlétben. (Móricz Zsigmond)
