keszon
keszon [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja (műszaki nyelv)
Vasból, betonból v. vasbetonból készült, alul nyitott szekrény, mely víz v. föld alatti építkezéseknél (főleg alapozásnál) a munkateret körülveszi, s amelyből a vizet sűrített levegővel szorítják ki, ill. ezzel tartják távol. A keszonban a légnyomás azonos a víz nyomásával. A keszont süllyesztik.
Szóösszetétel(ek): keszonalapozás; keszonbetegség; keszonmester; keszonmunkás.
