kétarcú
kétarcú [t-a] melléknév
1. (ritka) Olyan <személy v. ábrázolás>, akinek v. amelynek ellentétes irányba néző két arca van. Janus kétarcú szobra.
2. (átvitt értelemben, választékos) Az emberek, a környezet v. a társadalom felé két különböző v. ellentétes szellemi, erkölcsi magatartást, természetet mutató, szinte más-más egyéniségnek mutatkozó <személy>, kettős természetű. Kétarcú ember. || a. (ritka, választékos) Ilyen személyre valló, jellemző, tőle eredő, megtévesztő szándékkal hol ilyen, hol olyan ellentétes látszatot keltő <magatartás, ill. megnyilvánulás>; kétfelé tekintgető, kétszínű. Kétarcú beszéd, nyilatkozat, taktika.
3. (ritka, választékos) Olyan <dolog, jelenség>, amelynek két különböző szempontból tekintve más-más jellege, arculata (2) van. A szó kétarcú nyelvi jel: van hangalakja és jelentése.
kétarcúság.
