kétfelé
kétfelé határozószó, (tájszó) kétfele
1. Két ellentétes v. különböző irányba. Az ajtó kétfelé nyílik; a folyó, az út kétfelé ágazik; kétfelé törli a bajszát. Ketten kétfelé indultak. Szóláshasonlat(ok): úgy jóllakott v. annyit evett, hogy a ® füle is kétfelé állt bele v. tőle. A kétfelé boruló forgó smaragddal és rubinnal van tarkázva. (Jókai Mór) Az alagút húsz lépésnyire szűkül, aztán megint tágas tíz lépésen át. Ott az út kétfelé válik. (Gárdonyi Géza) Messze kétfelé ágazó derengő lépcsőket látott. (Kosztolányi Dezső)
2. Két részre. Kétfelé reped ¬; kétfelé vágja az almát. Szerelemben azt [= Aladárt] is majd kétfelé oszták. (Arany János) A levelet fel sem bontották: kétfelé szakították. (Gárdonyi Géza)
3. <Főleg családtagokról szólva:> két, rendsz. különböző irányban levő helyen. Kétfelé mentek: <házastársak> külön élnek; kétfelé vannak. Kétfelé lakik a família. (Mikszáth Kálmán)
