kétségbeejt
kétségbeejt [kéccségbeejt] tárgyas ige
1. Vkiben rémült bizonytalanságot, reménytelen elkeseredést kelt. Kétségbeejtették a fia sorsáról szóló hírek. Pista … sírt, jajgatott, és kétségbeejtette édesanyámat, hogy mi lesz velem egy ilyen áspisnak a kezében. (Móricz Zsigmond)
2. (túlzó) vkit nagyon elszomorít, bánt (4). Viselkedésed kétségbeejt.
kétségbeejtés; kétségbeejtett.
