kettecskén
kettecskén [e-e] határozószó (kedveskedő)
Csak ketten, ketten egyedül; ketten egymással jól megférve, jó egyetértésben; édes kettesben. Elbeszélgettünk kettecskén a feleségemmel. Még csak egy magam valék Tavaly ilyen tájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. (Petőfi Sándor)
