kettéhasad
kettéhasad tárgyatlan ige
1. <Kemény tárgy ütés, vágás következtében> két részre, darabra hasad. A fahasáb a fejsze erős csapásától kettéhasadt.
2. <Ruhaféle rendsz. húzásra, feszítésre> kétfelé szakad. Kettéhasad a köténye. Beleakadtam egy szegbe, és kettéhasadt a kabátom.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Szív fájdalomtól, bánattól> meghasad. Jaj neki! a szíve ketté hasad ékkel … S öszveroskad szegény, lerogy elalélva. (Arany János)
kettéhasadás; kettéhasadó; kettéhasadt.
