kettészakít
kettészakít tárgyas ige
1. Kétfelé, két részre, darabra szakít vmit. A nagy hajó valósággal kettészakította a kis gőzöst. Kettészakítjuk a madzagot. Összemarcanglá a levelet két kézzel És kettészakítá minden erejével. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Közösséget, tömeget érzelmi ráhatással> két egymástól eltérő véleményű csoportra, táborra oszt. Az örökség elosztása körül támadt indulatok kettészakították a családot. || a. (átvitt értelemben) <Területet, országot> erőszakkal két egymástól különálló részre választ szét. A hitlerista megszállás átmenetileg kettészakította Franciaországot.
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Félbeszakít (1). A kis öreg ősz embernek e nyilatkozata a közjegyző úr heves támadásait kettészakította. (Tolnai Lajos) Egy közbevetett kérdéssel kettészakította a tudományos előadást. (Móricz Zsigmond)
kettészakítás; kettészakító; kettészakított.
